NUWARA ELIYA 


A "Tea országa és a Fények városa" 1.893 m magasan

Nuwara Eliya a "Tea országa" és a "Fények városa", vagy ahogy manapság nevezik, "Kis Anglia", az ország legmagasabban fekvő városa (1893 méter). 

Itt a levegő mindig tiszta, hegyvidéki, hűvös, nappal 20 -27 °C, éjjel 12-18 °C körüli, sokszor ködös és esős. Érdemes tehát berakni egy pulóvert és egy esőkabátot is a csomagba, ha ide utazunk. 

A hegyek közötti völgy, ahol a város található, a 19. század közepéig sűrű erdővel benőtt, vadállatokkal teli lakatlan vidék volt. Ekkor a britek felfedezték a magasan fekvő, de sík és hűvös terület kiváló adottságait és az európaiak körében igen népszerű várossá tették Nuwara Eliyát.


Sir Edward Barnes kormányzó 1828-ban népszerű gyógyfürdőt hozott itt létre (sajnos már nem működik), Sir Samuel Baker az ismert vadász pedig 1856-ban farmot alapított itt, ahol a hűvös klímát kihasználva meghonosította az eddig itt ismeretlen európai zöldség- és gyümölcsféléket.  Kezdeményezésüket siker koronázta, népszerű gyógyüdülőhely lett a városból, ráadásul Nuwara Eliya az ország zöldséges kertjévé is vált. 

Nuwara Eliya ma is egy európai üdülőhely benyomását kelti hatalmas parkjaival, a Gregory lake pihenőövezetével, az utakat szegélyező tűlevelű fákkal, díszes bokrokkal, rózsakertjeivel és nem utolsó sorban épületeivel. A lakóházak legtöbbje az angol fennhatóság idején épült "Old English" stílusban, favázas szerkezettel és szép virágos kerttel. A város házai, a golfpályája - ami a világ egyik legszebb, ma is működő pályája -, a Viktória Park így mind a gyarmati időket idézik.

Az angol gyarmatosítók kikapcsolódni jártak ide, de a sziget tehetősebb lakossága a mai napig itt tölti szabadságát. Felejthetetlen emléket hagynak az erre járókban az idevezető út csodálatos szerpentinjei, vízesései, hegyei, és világhírű teaültetvényei. Nuwara Eliya ideális kiindulópont a hegyvidék megismerésére. Látnivalói között említendő a Gregory tó, a Hakgala Botanikuskert, a Horton Plans Nemzeti Park félelmetes látványt nyújtó, de egyben gyönyörű Világvégével (World's End) és a Bakker vízeséssel, a Devon és St. Clair vízesések, az Adams Peak (Sri Pada) zarándokút, a Ceylon-i sörfőzde, a teaültetvények és a teagyárak. Mindenképpen szakítsunk időt egy teagyár-látogatásra, hiszen szerte a környéken nyitott kapukkal várják a turistákat az üzemek. Mindenütt részletes és érdekes bemutatót adnak a teáról, a belőle készült termékekről, és persze kedvező áron lehet vásárolni teafüvet - ami kiváló ajándék lehet az otthoniaknak.

A teáról...

Miután a 19. század második felében a kávéültetvényeket egy járvány teljesen kipusztította ceylon földjeiről, kényszerűségből teacserjékkel ültették be a parlagon maradt domboldalakat. A teatermesztésnek ideális feltételeket kínált a központi hegyvidék, ez a növény ugyanis a magashegyi levegőt, a viszonylag meleg klímát és a lejtős terepet kedveli. A teabokor, amennyiben nem metszik vissza, akár 10 méter magasra is megnőhet, de általában nem engedik 1 méternél magasabbra nőni, hogy könnyebb legyen leszedni a friss hajtásokat.  Az országban (és a világon) termesztett összes teaféle - leszámítva a különféle gyümölcsös és egyéb ízesített teákat - egy és ugyanazon növényről származik. A teák közti különbség elsősorban a levelek feldolgozásából adódik: a szárítás és a fermentálás mikéntje alapvetően meghatározza a fekete teafű minőségét. De különbséget teszünk tea és tea között annak alapján is, hogy a levél a növény mely részéről származik (a növényen felfelé haladva egyre értékesebbek a levelek, a legjobb minőségű teát a csúcsrügyek adják).