SINHARAJA ESŐERDŐ


Az igazi dzsungel...

                                                                              Az eredeti esőerdők nagy része sajnos mára már eltünt a térképről. A fő ok, hogy a sűrű őserdőket a legtöbb helyen kiírtották, részben a nemesfák iránti kereslet, részben a mezőgazdaság területigénye miatt. Csak a magashegységekben maradtak meg helyenként az esőerdők foltjai, ezeket ma már természetvédelmi rezervátumokként védik. 

Az ország belsejében érhetjük el az egyik legszebb, legháborítatlan esőerdővel borított vidéket a Sinharaja-erdőséget (Sinharaja Forest Reserve).


A valaha az egész országrészt beborító hatalmas őserdő 1988-ban vált UNESCO világörökségi helyszínné. A Sinharaja Esőerdő az egyik máig fenmaradt, természetes dzsungel. A közhiedelem szerint ez lehetett a Srí Lankán élő oroszlánok utolsó élőhelye. 

A Kukul-Korale-hegység előtt húzódó dombvidéken alig múlik el nap eső nélkül. Az éves csapadékmennyiség 4-5.000 mm. Az állandóan párás, meleg klímában 50-60 m magasra nőnek a szálegyenes fák, lombkoronájukat csak fent terjesztve ki. Lejjebb örök félhomály uralkodik, amit még fokoz az ágakról lecsüngő, élősködő futónövények, liánok tömege. 

Srí Lanka őshonos emlősállatainak és pillangófajtáinak több, mint a fele, az őshonos madarak közül pedig 20 faj található meg ezen a vidéken. A hatalmas erdőségek valaha bővelkedtek nagyvadakban (elefánt, leopárd), jelenleg már csak őz- és szarvasfélék, vaddisznók élnek itt itt nagyobb számban. 

A rezervátum reggel 6-tól este 6-ig tart nyitva a látogatók előtt. A kalandfilmekből ismerős tájjal találkozhatunk itt. Tapasztalt túravezetők segítségével túrázhatunk a dzsungelben, patakok, vízesések mellett, amiben akár fürdeni is lehet ...